Kutyám a kétely

Mint habzó szájú, veszett kutya,

ami nadrágomba csimpaszkodva,

fogát vicsorítva akaszkodott rám,

úgy követ a kínzó kétely

a nagyszobából kijövet.

Mellém furakszik

a fürdőkádba is.

Elnyúlik illatos, forró fürdőmben,

melyben ernyedt testembe zárt,

zaklatott szívem tisztálkodik.

Csordogáló nyála

lassan jegesre hűti vizem,

s én vacogva fekszem.

Kutyám, lábam nyaldosva,

mellettem sokszor felvonyít,

mikor hallom jöttöd.

Benyitsz hozzám,

és dézsából ontod

szerelmed rám.

Elhűlt vizem felforrósodik

Kétely kutyám,

bundát rázva

lassan feltápászkodik,

s nyüszítve eloldalog ,

lábnyomát szívemen hagyva.

Te puha törölközőt fogsz,

s felitatod nyomait.