Azon túl van...

Azon túl van a hétköznapok ünnepe.

A kérdésekre a válasz.

A mulandó kifeszített pillanata –

az örökkévaló.

Azon túl van,

ott, mi nem látható,

csak tapintható.

Ott a szivárvány is szivárvány –

a lélekzenész játszik egy hárfán.

S folyton hallod a hegedűt,

az élet zenéjét.

A torta krémjét,

mi édes, azt te kapod.

Ott nem hordanak kalapot,

mert mindent levesznek,

ott is fedetlenek lesznek.

Ott van a vonal, mi átléphető,

ami vissza nem vonható

és ki nem törölhető.

Hol minden világos és érthető.

Az, csak a jelen időt ismeri….

Ott csak a jelen időt ismerik…