Még itt maradt az est morzsaléka –
bántó zajként feloldott tépelődés.
Öleléstől nem nyugvó, sápadt
kérdés – ezer válasz izzó fájdalma.
Csak lüktetett az éj csendjében –
gyöngyöző hajnali páraként
csapódott le az üvegen, amin
a holnap színtelen egét néztem.
A horizonton új nap közeledett
felém – éreztem a megújulás
sárga csodáját a könnyben
fürdetett, tiszta tejüvegen át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden hozzászólást moderálok.Csak és kizárólag kulturált hangú megjegyzések kerülnek fel az oldalra.