sántán
hull alá az idő, pernyeként
száll rám, s hozzámérve elveszik
a semmiben
várom
ebben a rezignált jelenben,
hogy
percekben mért években elmúljon
az
életem
várok
Rád, hogy eljöjj értem,
majd
egyszer, talán már én is
kész
leszek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden hozzászólást moderálok.Csak és kizárólag kulturált hangú megjegyzések kerülnek fel az oldalra.