2015. november 19., csütörtök

Új nap


Csontsovánnyá fogyott éjjel,
halkan haldokol
a hajnal peremén.

Borotvaél, amin táncol,
és csak ezredmásodperc
választja el a naptól,

melyben összesűrítve, 
rózsaszín – lilán
lobog a remény fénye;

a ma,  mellyel
közelebb kerülhetsz
a holnap – mennyországhoz.


2015. november 13., péntek

Krétarajz



Leülepedett minden,
mint maroknyi krétapor –
törmelék az asztalon.

Ábrát rajzolnak bele,
egy összefüggő
ponthalmazt,
melyen  elérhető
már a messze.

Az, hol majd a
fehérség  szemcséimből
megalkotnak  engem is,
s akkor lelkem vonalát
újraértelmezve 
rajzol  meg  itt,
lenn, valaki
az aszfalton…