Az ősz zamata

Nyár alma íze

után, szőlőszem leve

csurran a szájba.

Ördögi

Árnyak játéka

rámmered, ismerem jól,

elmenekülök.

Vándorlás

 

Planktonként  sodródsz

az élet tengerében,

csak fel-le mozogsz.

Tehetetlenség

a sorsod ellenében;

elrendeltetve.

Liftkén haladva

a boldogságáramlat

cápaszája itt -

ott mélybe ránt, és

koncentrikus  kört ír le

az újrakezdés.

A tél (részlet)

Fehér lepelként

hulló piheszárnyakkal

mindent elborít

a tél. Szikrázva,

napsugárban olvadó

jegét csillogva

lerázza, a fák

nyögve tartott  terheit

busongva dobja

le a hófödte

avarba.  A zúgó szél

ölelése fáj

az arcomon,  egy

jégcsepp gurul végig a

jéghideg tájon.

Nyáresti kép (Variáció egy témára)

 

Nyáresti kép szabadon

Még a sápadt narancs lebeg a térben

és lehunyt szemem mögé kúszik.

Letört szalma arany kalászának illata

száraz porfelhővel kavarog,

 s az orromba szökik. 

A völgy felett páracsík lebeg,

 nyári takaróként befedve

 az életet adó esti szántóföldeket.

Nyáresti kép haikuban

Narancsban égő

naplemente szememben;

a tájon gép zúg.

Aratott búza

sárga kalásza hullik

a száraz porba.

Orromban érzem

az életet, ízét a

 föld fűszerezi.

A völgyet pehely

páratakaró fedi

a nyári estben.

jégtörő

a jégvirágból

nyílhat még tavasz ha

simogat a nap

13.

A hegy tetején

tizenharmadikként csak

te és én vagyunk.

Időjárás

Semmi köd, semmi;
csak fénylő tűz, napsugár,
csak szivárványláz.

Glória

Fekete angyal:
súlyos szárnyam, glóriám
a pokolba húz.

Haikuk az élet szépségéről

   Pillangó

Kis villongó,

gyerekszájat rikkantó,                               

tarka pondró.

 Naplemente

Földbe harapó,

piros karimás kalap                                   

még a mai  Nap.

 Álom

Jövő s  múlt idős,

elképzelt,  valós  képek,                              

agyamban élnek.

 Szülés

Belőlem éled,

ős megtestesülés és                                       

női szenvedés.

Éjjeli haikuk

 

Retinán ülő,

holdtükre keltette kép,

igazságaim.

Megbabonáznak,

varázslatuk befonja

fénynappalaim.

Halk hangjukat  a

madárdal  se űzi el,

bennem élnek mind.

Új holdfény, újra

álomködbe márt, ma is

új  életbe visz.

Vágy

Testemben szított,

tudatomban gomolygó

lélekfüst a vágy.