Angyal

 Tört nyakú madárka vagy.

  Mégis a mennyboltban 

  kapott angyalszárnyakkal

  repkedsz.

Ajándék

 

mindig királylány 

akartam lenni 

koronámat

némán

nyújtom feléd

hogy fejedre tegyem

Hasadás

Szutykos volt a mai nap is, pedig szépen sütött odafönn.
Ilyen időben örömtáncot kell járni, holdat bámulva.
Leheletnyi rím sincs, minek erőltetni bármit is, tudom.
Átkozott jó lenne, ha csak sétálhatnék egész éjjel kint.
Nahát, a szomszéd levágott két virágot tövig, s a füvet.
Kellene egy új gép fotóhoz, hogy szebb legyen a mai szép.

Villanàs

Miért sírsz fel lelkemben időnkènt?
Már eltemettelek.

Felvillansz az égbolt felhőhabján.
Mert úgy szerettelek.

Más úton

Nincs mellettem párhuzam.

Csak a kereszteződés
merőlegese mered hátra.

Már nem azon az úton,
amin akkor jártam.

Ne kiàlts utánam.

Adj

Adj új esélyt és új reményt,

 új napot és új hangot,

 amivel kérve adhatok.

Adj új utat és új imát,

 új éjjelt és új álmot,

 amivel előre látok.

Te vagy...

Te vagy bennem igazán otthon.

Minden puhán és melegen ölel körül.

Ringató karod, mint anyám öle egykor.

Minden elmúlik ilyenkor: a nagy fájdalom,

mi már vendégként magánál marasztott.

A kétség és sok kérdés: hol, s hogyan

lesz majd a vég, s remélve veled vagyok.

Lélegzetvételem melletted kiegyensúlyozott.

Zihálásom csak lázálmaimban hallom.

Kék

Kerengő kékség,

mesélő mélység,

kéklő kavalkád,  

felém gomolyog

tőlem mosolyod,

oda és

visszaér

a kékebb,

még kékebb

kék.

Bátorságpróbán (Egy gyertyafényes, kastélyi éjszaka emlékére)

Fényudvarban, remegő

mécslángokkal vegyülve,

a ragyogó telihold tükre

lobog szememben.

Bátorságpróbás agyam,

kastélypince labirintjában,

énem lidércével viaskodik –

vajon legyőzöm végre

önmagam?

Földi szerelem

Tavaszutón koppanó

záporvirág – magok,

fölötted húzódó

szivárványszirom,

ha hagyod…

az leszek neked.

Nyárüde hajnalod,

madárdalos

harmatkedved leszek.

Bevonlak nap zajával,

alkonypírral,

éj csendjével…

azt teszem, ha kéred.

Holdfüzér kezedig ér.

Gyújts csillagot nekem…

ha kérem.

Az ősz zamata

Nyár alma íze

után, szőlőszem leve

csurran a szájba.