2018. május 29., kedd

Az ősz zamata


Nyár alma íze
után, szőlőszem leve
csurran a szájba.

Álommorzsák


Mohába ágyazott álmok
selymes puhasága  ismerősen érint.

Benne énem lágysága  minden
keménységet  felold, 

s marad morzsa a reggelihez is.

Folyótánc


Tükörfény bálterem, rajta keringőző, örvény táncosok.
Selyem ruhájukat a délutáni Nap hangtalan szövi.

Széles folyamban sodródó táncukat, a part menti fák
hegyéről, a fekete kárókatonák  szótlanul lesik.

A füzek vízig hajolva, alázattal bókolnak előttük ,
zöldes-lila szitakötők áttetszőn szárnyalnak felettük.

Felhőhíd vattahab csillárja alatt, korhadó fa ázott
kérgét, a násztánc-víz  sebesen  nyaldossa.  Málló,

görbe, öreg ága remegőn átöleli az örvénykedvest.
Csillog rajta a folyótánc nedve. Nászuk beteljesedve.


Szülés

Belőlem éledő megtestesülés.

Gyermekkor


Távolban szikrázó bíbor.

Fájdalom


Mellkason ülő emlékhalom.