Októberi érzés

Ölemben fájón ringatom a nyár

szivárványszín, mézédes, mély szavát.

Szivárgó könnyeim ízlelik a szikra

délután ajkamra tapadt zamatát.

Hajnalonta rám köszön a bús hideg,

a köd hívatlanul az arcomba szitál.

Párában úszik a kéklő hegy, ma már

csak ritkán süt a selyemfényű napsugár.

Helyette októberi kusza szél jár.

Hajamba durván beletúr, fülembe zihál.

Kezem fázón a zsebembe bújtatom,

s a meleg nyarat a kabátban kutatom.

Nem találom. Hova lett? Elmúlt.

Hiányzik. Nagyon- nagyon.