2013. április 1., hétfő

A Végtelenről (Majdnem szonett a Végtelenről)

Bennem élsz,
mint hangszerben a hang,
tengerben a kékség,
kottában a dal,
kútban a mélység.

Mint csendben a zaj,
anyában a féltés,
tejben a vaj,
gyermekben a kérdés.

Napban a fény,  
fában az odva,
nektárban a méz.          

Temetőben a holtak,   
egészben a rész,         
tegnapban a holnap.
      
Így vagy bennem, te Mindenség
és benned élek én, Végtelenség.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Minden hozzászólást moderálok.Csak és kizárólag kulturált hangú megjegyzések kerülnek fel az oldalra.