Feltétel nélkül fogadtál,
mikor megteremtett apám
méhed labirintusán.
Életburkom trónusában ülve
éreztem,
szíved csak értem lüktet.
Örökre bevéstem
agyamba tested illatát,
mikor karod először magába zárt,
s én hozzád bújtam anyám.
Tudom, kezem arcodra
férfiként is majd
mindig így borul.
Dalod ringó fészkén alszom el.
Csókjaid gézfátyolán át lelkem sebe gyógyul.
Mikor éhes jajszóm illeti melled,
te boldogan adod, s én
forró csókkal szívom éltető nedved.
Szemedben mindig szerelmem tüzét lelem fel.
Anya gyermekével (olajpasztell, papír, fotó, számítógépes grafika)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden hozzászólást moderálok.Csak és kizárólag kulturált hangú megjegyzések kerülnek fel az oldalra.