mardos az
egyedüllét
kitépte húsom
legjavát
biztos hogy holnap
belehalok
mert nem kötheted már
be
soha semmivel
ezt a véres
húscafatot
lóg rajtam
mint egy vörös jel
vonzó szagú
zsákmányként
fityeg belőlem
bomló bűze
néz veled szembe
vinnyog agyadhoz érve
üvölt
hogy leterítsd
és magadévá tedd –
de elviszi a
dögmadár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden hozzászólást moderálok.Csak és kizárólag kulturált hangú megjegyzések kerülnek fel az oldalra.