Esti képek

Harmat nélkül, száraz hideggel köszönt az est,

a holdsugárban levetem  életem  koszos rongyait.

Tompa tudattal állok jövőm zuhatagában,

s engedem magamra a holnap vágyait.

Leheveredek jelenem kifehérített álmaiba,

lepedőmre hűvös  felismerés veti magát hanyagul.

Lomhán nyúlik el mellettem, és régi udvarlóm

a fásultság ölel hosszan, s ringat magával reggelig.

Útközben, kabátban

Ébredő vágy csókolja végig a város aszfaltját,

szellő ruhába bújva, lágyan megsimítja kabátját

minden hajnali járókelőnek.

Kabátról hangtalanul tovább áll; arra vigyázva,

nehogy a járdaszegélyben megbotoljon; virágra,

fűre, fára,minden zöldellőre.

Kiül a nyitott ablakokba, a szürke háztetőkre,

a magányos padokra, a park feletti felhőkre,

a sárga szegélyű homokozókra.

Onnan ontja szét friss igézetét, hátha beteljesülnek

ma az éjjel ringatott édes mesék. S újra beleülnek

a boldogság morzsái a kabátzsebekbe,

hogy útközben, ha szükség van rájuk; mint cukorkára,

zsebkendőre, vagy megfakult bérletigazolványra;

mindig kéznél legyenek.

Kutyám a kétely

Mint habzó szájú, veszett kutya,

ami nadrágomba csimpaszkodva,

fogát vicsorítva akaszkodott rám,

úgy követ a kínzó kétely

a nagyszobából kijövet.

Mellém furakszik

a fürdőkádba is.

Elnyúlik illatos, forró fürdőmben,

melyben ernyedt testembe zárt,

zaklatott szívem tisztálkodik.

Csordogáló nyála

lassan jegesre hűti vizem,

s én vacogva fekszem.

Kutyám, lábam nyaldosva,

mellettem sokszor felvonyít,

mikor hallom jöttöd.

Benyitsz hozzám,

és dézsából ontod

szerelmed rám.

Elhűlt vizem felforrósodik

Kétely kutyám,

bundát rázva

lassan feltápászkodik,

s nyüszítve eloldalog ,

lábnyomát szívemen hagyva.

Te puha törölközőt fogsz,

s felitatod nyomait. 

A kis királyfi dala anyjához ( Oedipusi szerelmem II.)

Feltétel nélkül fogadtál,

mikor megteremtett apám

méhed labirintusán.

Életburkom trónusában ülve

éreztem,

szíved csak értem lüktet.

Örökre bevéstem

agyamba tested illatát,

mikor karod először magába zárt,

s én hozzád bújtam anyám.

Tudom, kezem arcodra

férfiként is majd  mindig  így borul.

Dalod ringó fészkén alszom el.

Csókjaid gézfátyolán át lelkem sebe gyógyul.

Mikor éhes jajszóm illeti melled,

te boldogan adod, s én

forró csókkal szívom éltető nedved.

Szemedben mindig szerelmem tüzét lelem fel.

Anya gyermekével (olajpasztell, papír, fotó, számítógépes grafika)

Oedipusi szerelmem

Mikor apád belém oltott,

már akkor szerettem mosolyod.

Titkos kapocs fűz hozzád,

hónapokig hallgattad szívem dalát.

Első ölelésed egy életre szólt.

Reményem,

hogy arcom lágyan mindig így simítod.

Altatóval ringatlak.

Fájdalmaid csókkal borítom.

Testemből táplállak.

Szememmel tükörképemnek látlak.