Színváltó

 Rozsdabarna, padlizsán, lila,

fűzöld, éjkék és pisztácia.

Aranyban játszó sárga,

vörösben izzó narancs –

így válnak színekké a szavak.

Fényeshideg, tompameleg

bársonyba szövött szóselyem.

Festek vele képet,

hogy  hangokból

írt szavaim,

soha ne feledd.

Vihar után

 

Villámcsapás vágta ketté

a tegnapot és a mát.

Tomboló vihar söpört az éjben,

robaja felülírta a nap zaját.

A reggel selyemfénnyel köszöntött,

majd átölelt egy szelíd napsugár.

Vihar (akril, vászon)

Esti képek

Harmat nélkül, száraz hideggel köszönt az est,

a holdsugárban levetem  életem  koszos rongyait.

Tompa tudattal állok jövőm zuhatagában,

s engedem magamra a holnap vágyait.

Leheveredek jelenem kifehérített álmaiba,

lepedőmre hűvös  felismerés veti magát hanyagul.

Lomhán nyúlik el mellettem, és régi udvarlóm

a fásultság ölel hosszan, s ringat magával reggelig.

Útközben, kabátban

Ébredő vágy csókolja végig a város aszfaltját,

szellő ruhába bújva, lágyan megsimítja kabátját

minden hajnali járókelőnek.

Kabátról hangtalanul tovább áll; arra vigyázva,

nehogy a járdaszegélyben megbotoljon; virágra,

fűre, fára,minden zöldellőre.

Kiül a nyitott ablakokba, a szürke háztetőkre,

a magányos padokra, a park feletti felhőkre,

a sárga szegélyű homokozókra.

Onnan ontja szét friss igézetét, hátha beteljesülnek

ma az éjjel ringatott édes mesék. S újra beleülnek

a boldogság morzsái a kabátzsebekbe,

hogy útközben, ha szükség van rájuk; mint cukorkára,

zsebkendőre, vagy megfakult bérletigazolványra;

mindig kéznél legyenek.

Kutyám a kétely

Mint habzó szájú, veszett kutya,

ami nadrágomba csimpaszkodva,

fogát vicsorítva akaszkodott rám,

úgy követ a kínzó kétely

a nagyszobából kijövet.

Mellém furakszik

a fürdőkádba is.

Elnyúlik illatos, forró fürdőmben,

melyben ernyedt testembe zárt,

zaklatott szívem tisztálkodik.

Csordogáló nyála

lassan jegesre hűti vizem,

s én vacogva fekszem.

Kutyám, lábam nyaldosva,

mellettem sokszor felvonyít,

mikor hallom jöttöd.

Benyitsz hozzám,

és dézsából ontod

szerelmed rám.

Elhűlt vizem felforrósodik

Kétely kutyám,

bundát rázva

lassan feltápászkodik,

s nyüszítve eloldalog ,

lábnyomát szívemen hagyva.

Te puha törölközőt fogsz,

s felitatod nyomait.