Gyümölcsszerető

Mikor (ét)vágya hajtja,

megtalálja erotikus gyümölcsét.

Olyankor kifacsarja

ízletes nektárlevét –

úgy, mint egy narancsot.

S az üres, aszott héját

kihajítja másnap

az ablakon…

Álmok, ha akarod...

A mozdulatlanná dermedt

tavasz, s a rügyszagú éjszaka

hangja lopakodik az ablakhoz.

A kicsorgó lámpa fényénél

a párkányról egy elhullott

madártoll indul a mélybe,

hogy táncot járjon

a páraszagú éjjel.

Vele együtt megkövült

esték álmai kelnek útra

vándormadár szárnyakon,

s repülnek a virradatba,

szinte alig hallhatón.

Ha  figyelsz a rebbenő

pillákra,  hajnalban még

az  álmokat  is láthatod.

De csak, ha akarod…

Igazgyöngy

Gyönggyé vált szavak…

Gurulva elveszítem őket a mában.

Emlékfüzért alkotva

lehullnak lét láncomról.

Fájón magánynyakamba akasztom őket

és fűzök álomkalárist magamnak.

Talán már igazat...

Vágy

Testemben szított,

tudatomban gomolygó

lélekfüst a vágy.

Fogyó időm

sántán hull alá az idő, pernyeként

száll  rám, s hozzámérve elveszik

a  semmiben

várom ebben a rezignált jelenben,  

hogy percekben mért években elmúljon

az életem

várok Rád, hogy eljöjj  értem,

majd egyszer, talán már én is

kész leszek…