Borongós tavasz

Nedves rigófütty

visszhangzik a tócsákban,

ott,  hol a  galambok

vízcsepp-reumás

szárnyaik borzolják.

Csordul a pára

a házfalakon,

penész lesz belőle,

ha hosszú napokon

nem csillan a napfény 

ragyogón.

Mindent elönt

nedves doh szaga,

s  nem látják a rigók

az igazi, szélszikra
tavaszt.

Azt, miben 

a kiakasztott,

mosott szennyes,

fél nap alatt

tiszta sejtelmet
visz az áthúzott
ágyneműbe,

szerelmet lehelve

a benne fekvőbe,

ölelve  a jövőt;  

virágportól nehéz,

buja éjszakát.

Ma nem tudom

kiakasztani a

vizes ruhát.

Csak élvezem

a borongós tavasz

friss ólomszagát.