Emlék a konyhában

Szivárvány papírcsodává lettél.

Mikor kezembe akadt képed,

a nagytakarítás során,

szívem rejtekében felderengtél.

Bár láthatnálak megint,

kérem az eget s a földet,

anyám.

Szótlanul, búcsú nélkül

hagytad itt nekem

sárguló  emlékreceptjeid,

miket olvasva érzem

a régi illatot, mi a konyhába

költözött ünnepnapokon,

ahol már csak árván

és egyedül én sütök majd

hatlapost.

Az asztal előtt állva

csak hullnak könnyeim,

mert nem a hagyma csíp,

mit felaprítottam az ebédhez,

hanem  gyermekkorom emléke,

mely veled kezdődött

és velem marad itt,

örökre.