Jó éjszakát!

Éjjel volt előbb még.

Már ébrednek a rigók,

és mámorral fütyülik

neked a lelkük dalát.

Hogy láss a füleddel,

tapints a szemeddel,

érts a hajnalpír fénylő szaván:

csodásan  ébred a világ!

Figyelj és várj!

Szagold a pára hűs illatát,

egy hirtelen mély csendben,

érzed majd a fuvallat

megrendítő mámorát.

Cirregő denevér,

kristófi hátán hordozza

a világ nehéz súlyát.

Függönyön  lebben 

a hajnal,

fordul a Föld.

Szép éjjel,

jó éjszakát! 

Éjjel

Párakoszorút fonsz
körém szemeddel,
így keretezed be
korábbi álmaid.
 
Lényem halvány
kontúrja domborún
csillan meg pupillád
táguló csapjain.

Megágyaztad jövőmet
újravetett múltamon,
s mélyen alszol.
Már csak reggelig.

Ördögi

Árnyak játéka

rámmered, ismerem jól,

elmenekülök.

Vándorlás

 

Planktonként  sodródsz

az élet tengerében,

csak fel-le mozogsz.

Tehetetlenség

a sorsod ellenében;

elrendeltetve.

Liftkén haladva

a boldogságáramlat

cápaszája itt -

ott mélybe ránt, és

koncentrikus  kört ír le

az újrakezdés.

Önismeret

Illatos rózsaszellőt

és keserédes

fűzöldet nyelsz,

mikor megkóstolod

a tavaszt.

Cserebogár zsongást

kavar az esti

mozdulatlanság,

és vár egy

átalvatlan

éjszakára,

hogy 

későtavaszból

koranyár legyen,

borospoharadban

a telihold remegjen

addig,

míg  a hajnali

tejeskávé

átmelengeti

fagyott ujjaid,

s olvasásban

elgémberedett

tested- lelked.

Tiszta és éles

tudatod pedig  

az ablakon

is túllát:

az élet értelmét

és legigazabb

voltát is felismeri.

Csak dühöngő

önmagadat

nem tudja

megismeri soha.