Illatos rózsaszellőt
és keserédes
fűzöldet nyelsz,
mikor megkóstolod
a tavaszt.
Cserebogár zsongást
kavar az esti
mozdulatlanság,
és vár egy
átalvatlan
éjszakára,
hogy
későtavaszból
koranyár legyen,
borospoharadban
a telihold remegjen
addig,
míg a hajnali
tejeskávé
átmelengeti
fagyott ujjaid,
s olvasásban
elgémberedett
tested- lelked.
Tiszta és éles
tudatod pedig
az ablakon
is túllát:
az élet értelmét
és legigazabb
voltát is felismeri.
Csak dühöngő
önmagadat
nem tudja
megismeri soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden hozzászólást moderálok.Csak és kizárólag kulturált hangú megjegyzések kerülnek fel az oldalra.