2015. november 13., péntek

Krétarajz



Leülepedett minden,
mint maroknyi krétapor –
törmelék az asztalon.

Ábrát rajzolnak bele,
egy összefüggő
ponthalmazt,
melyen  elérhető
már a messze.

Az, hol majd a
fehérség  szemcséimből
megalkotnak  engem is,
s akkor lelkem vonalát
újraértelmezve 
rajzol  meg  itt,
lenn, valaki
az aszfalton…

2015. augusztus 25., kedd

Rém-álom

Kék-özön-
szikra-fény-
tánc-láng-talány-
ráng- a-falakon.

Hét-halál-
vár-ránk-
szép-kaján-rémként-
ég-az-arcokon.

2015. augusztus 21., péntek

Nyáresti kép (Variáció egy témára)


 

Nyáresti kép szabadon

Még a sápadt narancs lebeg a térben
és lehunyt szemem mögé kúszik.

Letört szalma arany kalászának illata
száraz porfelhővel kavarog,
 s az orromba szökik. 

A völgy felett páracsík lebeg,
 nyári takaróként befedve
 az életet adó esti szántóföldeket.



Nyáresti kép haikuban

Narancsban égő
naplemente szememben;
a tájon gép zúg.

Aratott búza
sárga kalásza hullik
a száraz porba.

Orromban érzem
az életet, ízét a
 föld fűszerezi.


A völgyet pehely
páratakaró fedi
a nyári estben.

2015. július 15., szerda

Minden


Minden egy tőről
fakad.

Minden onnan halad
a fény felé.

Minden általa van,
s lesz emberré.






2015. július 9., csütörtök

A tengernél



Fényözönt csókol a parti homok
arcára a nap, porszemei hajnalaranyon
csillognak.
A nedves fényszőnyegen tipegve táncolnak
a madarak.

Szelíd csobbanással morajlik jó reggelt
a végeláthatatlan  Fekete –
tenger,  
végigsimítva rendületlen a  végtelen
rendet.

Hatalmas karjával Isten öleli körbe a medret.