Mert...

 Mert mindenki egyszer megszületik
         valamiért,
mert mindenki egyszer, valamiért.

Mert mindenki egyszer lázad
         valamiért,
mert mindenki egyszer, valamiért.
                                               
Mert mindenki egyszer felnő
         valamiért,
mert mindenki egyszer, valamiért.

Mert mindenki egyszer harcol
         valamiért,
mert mindenki egyszer, valamiért.

Mert mindenki egyszer  él
         valamiért,
mert mindenki egyszer, valamiért.

Mert mindenki  egyszer meghal
         valamiért,
mert mindenki egyszer, valamiért.

Mert mindenki meghal egyszer.
                 Valamiért.
Mert?                             Miért?

Százszorszép

Százszorszép vagyok,

apró, fehér rózsa,

hozzád repül a széllel

szirmaim csókja.

Neked küldöm a széllel,

neked küldöm hétszer,

neked küldöm

minden percben

hetvenszer hétszer.

jégtörő

a jégvirágból

nyílhat még tavasz ha

simogat a nap

Lány a padon

Valahol a szürke térben

az éj sápadt szivárványként 

ragyog.

A visszhangzó kék sötétben 

egy szomorú lány zokog.

Uram, öleld körül nagy 

fájdalmát, mi kínnal sajog.

Elhalkul a lány, lassan

talán már felébredtek az 

angyalok.

Ha

Halott leszek,

ha nem ölelsz,

vértelen, néma halott.

Néma lesz a sikolyom is,

ha meghalok.

Nem hallasz meg,

ha szólok, nem érzed,

mikor mosollyal cirógatok.

Láthatatlanként majd csak 

a képzeletedben leszek

élő halott.

Tenyeredben lesz 

minden mozdulat,

mivel álmodban megölelsz,

feltámasztva engem,

ha meghalok.