Seb

Tapintatlan az éjszakai

csönd, s bennem mindent elönt 

a hiány, s vágy az iránt,

hogy istennő legyek.

Gondolatködöm gomolyog az éjben,

s nem ér el senkit, csak a kékben

lebeg, olyan, mint a seb,

mi be nem heged, s csak önmagam

marcangolja saját falósejtem.

Csak az álom,

mit mindig várok,

mi állandóan átlóg

a valóságból a tudatlan

mezejébe, felébreszt,

nem hagy aludni sem,

hiszen ott élek, s félek.

Félek, hogy csak álmodom,

hogy már csak álmodom,

hogy csak …

álmodom…

Lassan begyógyulok,

mint egy heg,

s nem marad

magamon más

csak egy seb.

Elalszom…

Reggelre

megmagyarázhatatlan

okból fáj magam

magamon.

Éjszaka a kertben

Tejfehér fényfátyolban
éjjeli lepke táncol.

A fekete bokrok közt
már csak a csend viháncol.

Elhalkult a tücsöközön,
a némaságban árnyékomnak

a vértelen hold köszön.
Fázom. Felöltözöm.

Apám kertje

 

Tücsökzenében fürdő titoktánc,

       virágsziromba öltözött fényvarázs.

                    Meggyízű csókot ont a nyár.

                            Apám kertjében mindig szelíd szél jár.

Gyermekkor

Könnyharmatos

gyöngycseppből gyúrt emlékek

folynak lelkembe.

Levél Anyunak

A mezei pacsirták hangja olyan, mint gyerekkoromban.

 Akkor sokat jártam a hátsó temető vadregényes bokrai és fái között. Igyekeztem kitalálni, hogy milyen lehetett az az ember, akinek a sírja mellett éppen megálltam.

Régen, évek óta nem voltam ott.

 Ma már csak az újba járok.

Itt is hallani  a pacsirtákat a tavaszi - nyári melegben. A hegyoldal lankáján, az orgonabokrok övezte parcellák között hozzád megyek.

Gondoltad volna?

Előtte el sem tudtam volna képzelni, hogy milyen érzés ez, neked virágot vinni ide.

Ide hozni.

A sírodnál állni.

Közben visszagondolni, hogy milyen is volt, mikor még velünk éltél. Mikor még gyerekként anyám voltál.

 Képek villannak agyamban, hallom a hangokat is. Olyan erősen érzem, hogy szorongatja valami a lelkem.

Kislányként, mikor este féltem, akkor éreztem ezt a fájdalmas szorítást.

Tudtam, hogy másnap elmúlik, ha felvirrad a nap, mikor újra találkozunk reggel. Mikor azt mondod, kislányom, kelj fel!

Most én mondom, Anyu,  kelj fel…hogy megszűnjön ez a torkomon…

                                                                                                                                            Kislányod