Villanàs

Miért sírsz fel lelkemben időnkènt?
Már eltemettelek.

Felvillansz az égbolt felhőhabján.
Mert úgy szerettelek.

Más úton

Nincs mellettem párhuzam.

Csak a kereszteződés
merőlegese mered hátra.

Már nem azon az úton,
amin akkor jártam.

Ne kiàlts utánam.

Adj

Adj új esélyt és új reményt,

 új napot és új hangot,

 amivel kérve adhatok.

Adj új utat és új imát,

 új éjjelt és új álmot,

 amivel előre látok.

Te vagy...

Te vagy bennem igazán otthon.

Minden puhán és melegen ölel körül.

Ringató karod, mint anyám öle egykor.

Minden elmúlik ilyenkor: a nagy fájdalom,

mi már vendégként magánál marasztott.

A kétség és sok kérdés: hol, s hogyan

lesz majd a vég, s remélve veled vagyok.

Lélegzetvételem melletted kiegyensúlyozott.

Zihálásom csak lázálmaimban hallom.

Kék

Kerengő kékség,

mesélő mélység,

kéklő kavalkád,  

felém gomolyog

tőlem mosolyod,

oda és

visszaér

a kékebb,

még kékebb

kék.