Pénteki hexameter

Mária pénteki könnyeit ontja a zápor imában,

élesen átüt a fájdalom ómene már a világra.

Csütörtöki hexameter

Csókja hazugnak az éj közepébe kiáltja az égig:

Itt van az isteni elme! – Na, majd mi kiontjuk a vérit!

Templom

Könny kupola kristály üvegén

megtörten csillog a fény.

Márványpadlóra felkentként

terül a hideg egyedüllét.

Keresztelőkút gyöngyöző

bánatvizét elhinti a mindenség.

Oltárkép fájdalommozaikja

elcsöppen, majd velem együtt

csurog tovább,

le a feszületen.

Éjjeli haikuk

 

Retinán ülő,

holdtükre keltette kép,

igazságaim.

Megbabonáznak,

varázslatuk befonja

fénynappalaim.

Halk hangjukat  a

madárdal  se űzi el,

bennem élnek mind.

Új holdfény, újra

álomködbe márt, ma is

új  életbe visz.

Napfelkelte

Még itt maradt az est morzsaléka –

bántó zajként feloldott tépelődés.

Öleléstől nem nyugvó, sápadt

kérdés – ezer válasz izzó fájdalma.

Csak lüktetett az éj csendjében –

gyöngyöző hajnali páraként

csapódott le az üvegen, amin

a holnap színtelen egét néztem.

A horizonton új nap közeledett

felém – éreztem a megújulás

sárga csodáját a könnyben

fürdetett, tiszta tejüvegen át.