Borongós tavasz

Nedves rigófütty

visszhangzik a tócsákban,

ott,  hol a  galambok

vízcsepp-reumás

szárnyaik borzolják.

Csordul a pára

a házfalakon,

penész lesz belőle,

ha hosszú napokon

nem csillan a napfény 

ragyogón.

Mindent elönt

nedves doh szaga,

s  nem látják a rigók

az igazi, szélszikra
tavaszt.

Azt, miben 

a kiakasztott,

mosott szennyes,

fél nap alatt

tiszta sejtelmet
visz az áthúzott
ágyneműbe,

szerelmet lehelve

a benne fekvőbe,

ölelve  a jövőt;  

virágportól nehéz,

buja éjszakát.

Ma nem tudom

kiakasztani a

vizes ruhát.

Csak élvezem

a borongós tavasz

friss ólomszagát.

A fény születése

A sötét a fényben

születik újjá,

lesz önmaga.

Ragyogó  szép.

Kontúrjai

kirajzolódnak,

s a sejtelem

valóvá lesz.

Kiteljesedés.

Mert...

 Mert mindenki egyszer megszületik
         valamiért,
mert mindenki egyszer, valamiért.

Mert mindenki egyszer lázad
         valamiért,
mert mindenki egyszer, valamiért.
                                               
Mert mindenki egyszer felnő
         valamiért,
mert mindenki egyszer, valamiért.

Mert mindenki egyszer harcol
         valamiért,
mert mindenki egyszer, valamiért.

Mert mindenki egyszer  él
         valamiért,
mert mindenki egyszer, valamiért.

Mert mindenki  egyszer meghal
         valamiért,
mert mindenki egyszer, valamiért.

Mert mindenki meghal egyszer.
                 Valamiért.
Mert?                             Miért?

Százszorszép

Százszorszép vagyok,

apró, fehér rózsa,

hozzád repül a széllel

szirmaim csókja.

Neked küldöm a széllel,

neked küldöm hétszer,

neked küldöm

minden percben

hetvenszer hétszer.

jégtörő

a jégvirágból

nyílhat még tavasz ha

simogat a nap