Úton

 

Harsogó búzatábla,

fehér akác virága,

mézelő méhek  a kaptárban,
csillogó pléhkrisztus,

„Ugye tudod, mi

volt a Holokauszt?”

Árokban  a gólya, nincs

jelentése a szónak, 

mégis oly érdekes nekem,

nagyon drága

az ingyen szerelem.

 Sápadt emlékek,

fényes zenészek,

udvarban kapáló,

 kalapos kertészek. 

Úton és útfélen,

mint kilométerkő

bukkannak fel

ezek a képek.

                     

Zápor

Angyalkönny hullik.

Záporként zúzza széjjel

nyárvégi éjben

a szerelem illatát.

Egyre esik odakinn...

                      

Derűbalzsam

Oly illanó a nappal,

már csak a csend

marasztal asztalánál.

Vacsorát tálal 

remegő kezén,

betakar puhán

csillogó egén,

harmatmézzel.

Aludj jól, súgja a

végtelen derű,

s balzsamként ül

a nap visszhangja

arcomon.

Szárnyalás

Lélektánc a felhők felett.

Ezernyi szárnyaló pehely –

mi hószín szárnyán magasan lebeg.

Szédülten széttekint a lét tetején.

Tegnap után belenéz a (hol)napba.

Mámortól cikázva leér,

 s megperzselten visszatér –

 a mostba…

 Szárnyalás (grafit, papír)

Tavaszi élet II.

Cserebogár tenger,

sárga repcemező,

ember –

szőlőt metsző. 

Magot vető kéz,

boronáló gép,

minden újra él

otthon –

csak anyu halott.