Derűbalzsam

Oly illanó a nappal,

már csak a csend

marasztal asztalánál.

Vacsorát tálal 

remegő kezén,

betakar puhán

csillogó egén,

harmatmézzel.

Aludj jól, súgja a

végtelen derű,

s balzsamként ül

a nap visszhangja

arcomon.

Szárnyalás

Lélektánc a felhők felett.

Ezernyi szárnyaló pehely –

mi hószín szárnyán magasan lebeg.

Szédülten széttekint a lét tetején.

Tegnap után belenéz a (hol)napba.

Mámortól cikázva leér,

 s megperzselten visszatér –

 a mostba…

 Szárnyalás (grafit, papír)

Tavaszi élet II.

Cserebogár tenger,

sárga repcemező,

ember –

szőlőt metsző. 

Magot vető kéz,

boronáló gép,

minden újra él

otthon –

csak anyu halott.

Színváltó

 Rozsdabarna, padlizsán, lila,

fűzöld, éjkék és pisztácia.

Aranyban játszó sárga,

vörösben izzó narancs –

így válnak színekké a szavak.

Fényeshideg, tompameleg

bársonyba szövött szóselyem.

Festek vele képet,

hogy  hangokból

írt szavaim,

soha ne feledd.

Vihar után

 

Villámcsapás vágta ketté

a tegnapot és a mát.

Tomboló vihar söpört az éjben,

robaja felülírta a nap zaját.

A reggel selyemfénnyel köszöntött,

majd átölelt egy szelíd napsugár.

Vihar (akril, vászon)