A kis királyfi dala anyjához ( Oedipusi szerelmem II.)

Feltétel nélkül fogadtál,

mikor megteremtett apám

méhed labirintusán.

Életburkom trónusában ülve

éreztem,

szíved csak értem lüktet.

Örökre bevéstem

agyamba tested illatát,

mikor karod először magába zárt,

s én hozzád bújtam anyám.

Tudom, kezem arcodra

férfiként is majd  mindig  így borul.

Dalod ringó fészkén alszom el.

Csókjaid gézfátyolán át lelkem sebe gyógyul.

Mikor éhes jajszóm illeti melled,

te boldogan adod, s én

forró csókkal szívom éltető nedved.

Szemedben mindig szerelmem tüzét lelem fel.

Anya gyermekével (olajpasztell, papír, fotó, számítógépes grafika)

Oedipusi szerelmem

Mikor apád belém oltott,

már akkor szerettem mosolyod.

Titkos kapocs fűz hozzád,

hónapokig hallgattad szívem dalát.

Első ölelésed egy életre szólt.

Reményem,

hogy arcom lágyan mindig így simítod.

Altatóval ringatlak.

Fájdalmaid csókkal borítom.

Testemből táplállak.

Szememmel tükörképemnek látlak.

Haikuk az élet szépségéről

   Pillangó

Kis villongó,

gyerekszájat rikkantó,                               

tarka pondró.

 Naplemente

Földbe harapó,

piros karimás kalap                                   

még a mai  Nap.

 Álom

Jövő s  múlt idős,

elképzelt,  valós  képek,                              

agyamban élnek.

 Szülés

Belőlem éled,

ős megtestesülés és                                       

női szenvedés.

Köd

Mottó: „Mit vársz bolond, mért' állsz a hulló esőn?”  *

Ködcseppek hullnak,

lelkedbe folynak,

kék pille szárnyán

elterül a holnap.

Szivárványtetőn

aranyszőkén állsz.

Te nem látod.Hisz
bíborszín köd szitál.

                               *Demjén Ferenc. Mit vársz bolond

A szeretet koldusa

Maszatos karját nyújtja,

alamizsnát kér,

hogy tengetni tudja 

utcára dobott életét.

Felfordított tenyerében

ott van minden kincse,

zsírpapírba csomagolt

koldus élete…