A Végtelenről (Majdnem szonett a Végtelenről)

Bennem élsz,
mint hangszerben a hang,

tengerben a kékség,

kottában a dal,

kútban a mélység.

Mint csendben a zaj,

anyában a féltés,

tejben a vaj,

gyermekben a kérdés.

Napban a fény,  

fában az odva,

nektárban a méz.          

Temetőben a holtak,   

egészben a rész,         

tegnapban a holnap.

      

Így vagy bennem, te Mindenség

és benned élek én, Végtelenség.

Fohász

Hajolj le értem

lángoló Golgotámhoz,

emelj az égig!

Vígy egészen a fényig

és tarts ott mindörökre...

                          Golgota (olajpasztell, papír)

Pénteki hexameter

Mária pénteki könnyeit ontja a zápor imában,

élesen átüt a fájdalom ómene már a világra.

Csütörtöki hexameter

Csókja hazugnak az éj közepébe kiáltja az égig:

Itt van az isteni elme! – Na, majd mi kiontjuk a vérit!

Templom

Könny kupola kristály üvegén

megtörten csillog a fény.

Márványpadlóra felkentként

terül a hideg egyedüllét.

Keresztelőkút gyöngyöző

bánatvizét elhinti a mindenség.

Oltárkép fájdalommozaikja

elcsöppen, majd velem együtt

csurog tovább,

le a feszületen.