A kavargó éj sötétje
minden neszével
az ölelő vigaszt kutatja.
Tengernyi zaj ma
a tücskök dala,
fájón durva,
cincegő szavak.
Most minden
a hangos kínt
dobolja, hiányzol,
gyere haza.
2014. szeptember 20., szombat
2014. július 9., szerda
2014. május 8., csütörtök
Vég nélkül
Most vég nélkül csak.
Ha tudva éreznéd, ha...
Ölelésbe zárnám.
Emléket. Szépet.
Mindent, amit érzek.
Mindent, amit kéne.
Mindent, mit én. Te.
Tökéletlen vagyok.
Így csak széttört
darabokban adok.
2014. április 6., vasárnap
Némán
Csak lenni némán,
szótlanul,
míg az utolsó csillag is
kihuny.
Érezni tenyeredben
magam,
szeretve lenni
hangtalan.
A pillanatba zárva
magunk,
csókba ölelve
holnapunk.
Altatónk virradat
fénye,
napsugár magunk
reménye:
tudunk szeretni
újra,
újra,
mindig,
örökre.
örökre.
2014. február 24., hétfő
Reflexió
Ott van, hol volt,
s a még tovább,
ott van minden,
ott, mi magadba zár,
ott szunnyadva holnapunk
s vérbe zárt imánk,
ott a volt, ott a lesz,
hol egymást,
s te feloldoztál…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)